ODE 30 – Katedrás szemmel

Szubjektív beszámoló Jószai Zoltántól:

2019. november 28-án, csütörtök reggel a debreceni Nagyállomás indulási oldalánál nyolc fiatal álldogált, a Katedra Színházi Műhely Ifjúsági tagozatosai, illetve elnökségi tagunk, Krisztián. Igaz, hogy 9 órától volt gyülekező, azonban 8.50-kor, amikor megérkeztem, már mindenki ott volt. Jól kezdődik! – nyugodtam meg kissé, hiszen az ifisekkel még nem utaztunk együtt. A jegyvásárlás után kimentünk a peronra és vártuk a vonatot, ami időben meg is érkezett.

Az út különösebb esemény nélkül telt. Eldöntöttük, hogy azokat az előadásokat nézzük meg, ahol valamilyen kapcsolódási pontunk van. A Zsöllyések között a lányoknak szerepel a barátnőjük, a miskolciaknál pedig Lukács Ákos barátom a rendező. A Nyugatiban szálltunk le, itt már Krisztiánnal éreztük az izgalom és a reggeli kávé hatásának múlását. Közben megbeszéltük, hogy inkább a Nemzetiben tesszük le a csomagokat, nem kockáztatjuk meg, hogy a 14 órás előadást lekéssük. Így egy kávé és a BKK-s jegyek megvétele után már villamosoztunk is a Nemzeti Színház felé.

A helyszínen kezdtük igazán érezni, hogy mibe csöppentünk. Bár most nem fellépőként vettünk részt az eseményen, a színjátszó fesztiválok és találkozók ismerős hangulata egyből megrohant, ahogy beléptünk a színház ajtaján. A sorban állás és regisztráció után lepakoltunk a táskákat a ruhatárba – végre! – és a Gobbi Hilda terem felé vettük az irányt, a nyíregyházi Zsöllyések A hullám című előadására.

A darabot az egész csapatunk megnézte, így a következő előadásig megebédeltünk, szétnéztünk a színház épületében és beszélgettünk A hullámról. Az egyik célunk az volt, hogy közös – színházi és egyéb – élményeket szerezzünk, ami a csapatunkat még jobban közösséggé formálja.

16.30-tól a miskolci ZIG KIMI Tengerjáró a zöld kékségben című előadását néztük meg. Kifelé jövet spontán kezdődött az “elemzés”, megosztottuk egymással gondolatainkat. A vélemények és az érzések itt sem voltak teljesen megegyezők – szerencsére!

A következő – negyedik! – kávé után a csapat kettévált. Krisztián és én konferenciára és könyvbemutatóra mentünk az ötödik emeletre – hány emeletes ez a színház? – a fiatalok pedig improvizációs játékra voltak hivatalosak a Gobbi Hilda terembe.

A konferenciát a pályázati beszámolók, projekttervek és beszélgetések után egy könyvbemutató zárta, amely az ODE 30 évét mutatja be az elnökök visszaemlékezései alapján. Ezt Krisztián be is szerezte nekünk, úgyhogy a zsákmánnyal elindultunk lefelé.

A fiatalok is végeztek, így a Kaszás Attila terembe mentünk az estét záró állófogadásra. Itt egy rövid zászlóismereti versenyt rendeztünk magunk között, a szendvicseket díszítő zászlócskák alapján. A fogadáson felbukkanó ismerősökkel beszélgettünk, majd konstatáltuk, hogy a miskolciak és a mi szálláshelyünk nagyon, de nagyon messze van egymástól. Jó, akkor a közös bulit most kihagyjuk. Irány a szállás!

Ekkor már fél tíz elmúlt, felvettük a táskákat és egy rövid jegyvadászat után felültünk az 5-ös buszra. Magamban ismét megjegyeztem, hogy nagyon mások a távolságok Budapesten. Hűvösvölgynél leszálltunk. Most merre? Szerencsére a veszprémi csoport is akkor szállt le a buszról, így megbeszéltük, hogy együtt tévedünk el. Nem így történt, egy telefonos segítség után már irányba is álltunk. A szálláson regisztráltunk és a szobákban letettük a csomagot. A lepakolás és egy gyors zuhanyzás után kijelöltük a lányok szobáját klubszobának. A zenehallgatás, sztorizás és másfél órás Beugrós feladatok után hajnali kettő környékén úgy döntöttünk, alvásidő van.

Folytatása következik…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .